Figyeld az elsötétült égbolt alatt,a kietlen partot.
A csendet! Ahogy körbefon,
ahogy meglebbenti a szél
a fodrokat, az ezüst hídon.
Figyeld szívedet, ahogy ütemet ver,
ahogy pulzál a vér az ereidben.
A magányt! Ahogy rád telepszik,
mint a hajnalban leszálló köd
a Duna felett.
Figyeld, mit suttognak a fák,
mikor fészket rak a nyár.
Illatától részegen fekszel,
kitudja hol - mezőben,
hol a lankák ívet húznak előtted.
Figyeld az ablakon át,
ahogy az eső mossa az utat.
Az áradatot! Ahogy magával sodorja
az őszben hömpölygő leveleket,
mikor aludni tér a bolondos nyár.
Figyeld, ahogy lehunyom szemem,
ahogy együtt dobog a szívem veled.
Ne kérdd miről álmodok...
Csak hagyd szunnyadni a lenyugvó Napot,
ha kihunynak az utolsó fények, a város felett.
