Iszamós földben por és hamu.
Bús asztalnál kihűlő étek.
Consummatum est!
Bevégeztetett.
.
Okkal haragszik az Isten,
megveté a világot.
Nem átall bűnöket feloldani.
Én vagyok Káin, és te Ábel.
Erőtlen fények égnek csendesen,
karjaid között lomhán suhan az éj.
Hamis világ börtönéből menekülök,
távoli partok felé merengek.
.
Emlékezz!
Ha lombjukat vesztett fákon,
zúgó vihar söpör végig.
Emlékezz!
Ha egykedvű Őszt idéz a magány.
Setén kutatok kezed után,
szomorúan és alázattal nézlek.
Csak aludj csendesen.
Ha jót cselekszem,
ajtóm előtt bűn nem leselkedik,
nem támad orvul,
nem uralkodik vágy felettem.
De nagyobb az én bűnöm,
mintsem kihordva megszüljem.
.
Mert én Káin vagyok, és te Ábel.
