Magány

Ott várom felkelni a napot,

hol nyugszik sziluettjén az est,

 hervatag színeiben lépdel mögötte,

rongyosra gyűrve,
álmatlan álmok járnak körbe.

Csak zubog a gondolat bennem,

mint a vízesés a sziklák peremén,

 vissza veri lüktetését, szívnek hangjain.

Hulló lombok

tavaszban jött
s virágba borult
tőle a szikár föld
reményében
nyílott nekem
sok virága réteknek


reszket már
a nyár ízében
sötétlő viharfelhők
táncolnak a vad szélben
s fagyottan zuhannak

lábam elé szirmai    

zúgnak bennem
a harangok

kongatja a  szél
s jajduló fájdalmam
tüzében égve
veled haltam meg

hulló lombok
száraz avarján
s elmúlásában érzem

az őszök illatát