2016. augusztus 1., hétfő
Exitus
Valami más az ami fáj.
Levetett inget hord a nyár.
Hé ! Ne szól szólj hozzám
azon a nyelven, amit meg nem értek.
Inkább magamba fordulva hallgatok.
Miért olyan nehéz megtanulni a rendet?
....... nem születtem vaknak
sem siketnek, sem némának,
így nem érzem azt, hogy lélegzem.....
Valami más az ami fáj!
Láztól ébredve fuldoklom,
tüdőm megtelik enyészettel.
Pokolfajzat a fájdalom.
Félek. Nem vezet vissza út.
Nincs otthonom. Soha sem volt...
.......viharlámpát gyújt a sötétség,
nesztelen vizek felszínén ringatózik az éj.
Árnyak settenkednek fák közé,
mélyen hallgat, hívó szavamra nem felel.....
Hideg fények derengnek.
Komorak a sötétre festett képek,
szemeden elidőznek a tarka színek.
Földre menekül fáról a zöld.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)