Uram ( Domine )

Megnyílik a  föld, az ég, a pokol.

Akarva, akaratlanul a nap , 
vagy a tűz éget, elégek belül. 

Ha kedvem támad hangosan nevetek, és akkor sírok,
mikor senki nem hallja meg.

Mit jelent nekem az ősz? 

Nem a szél járta zegzugot,

gomolygó, alászálló ködöt

a folyó mentén, és nem a külváros
romos kocsmájából áradó borgőzt,
ha éppen feledni igyekszem.
Megszületni, s majdan meghalni,

ha vendégként magamhoz hívom a halált.

Úgy élek, mint a vándorcigány,

ott ütök tanyát, hol éppen ér az éj.

És úgy halok meg, 

mint   muzsikus az utcán,

ki aprópénzért hamiskásan húz,

egy rég elfeledett nótát.

Egyedül maradtam, mint 
nyerges hegytetőn a rezgő falevél, 

és csak a két jó barát civódik 

egymással, a nappal és az éj.

Hej ne szaladj utánam,

úgy is elér a vég.