lopakodik felém kéretlen az ősz,lomha léptekkel taposom
járom az avar illatú erdőséget,
hol egymásba ölelkezve szelíden hajolnak
levetett gúnyáik fölött a lombok.
Látod-e a szemeddel mit én látok
ha elnézek az árnyas fák levelei között
megbújva simogat az őszben járva a sugaras ég
s a lehajló ágakról alá csordulva a hajnal
lombok koronái alatt bíborban öleli a csendet
s mögém lépve árnyékot vet gyöngén fénye.
Mégis miért sír és miért bánatos
miért ejt könnyet ha szürkül az ég
s miért ropja táncát langy szellőben
a felkapott falevél előttem
s miért lett ily öreg ez a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése