Egyre vadabbul rohan előre.
Évgyűrűket ró a fába,
beszállok a körhintába.
Jaj, hogy suhan!
Miért is forog?Melódiát csikorogva jár a kerék.
Csak pörög és pörög a hinta.
Nincs kiszállás belőle.
Azt mondod, hogy lassú az öregkor,
hogy lomhább ütemet él a vén?
Már nem számlálom a napokat,
az órákat, a perceket,
nem számlálom a megtett köröket.
Mert ha kevés van belőle,
akkor fut igazán.
Száll, rohan az idő alattomosan előre.
Hányszor ment már így el,
és hányszor tért vissza
tüzesen, nyugtalan.
Eleven még a gyermek.
Csak én öregszem, ő maradt réginek,
a réginél is gyötrőbbnek, és féktelenebbnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése