Nebula

A lét, a  semmibe csúszik

megreked hosszú időre.
A tavasz is, lombja nélkül.
Délre húznak a fecskék.

A messzeség távoli  csillagait

tejuttá formálom.

Kezemben a semmi,
és a mindenség egyszerre.

Sírok akár az elfogyó hold,
sírok magamban.
A szív is csak mímeli, hogy van.
Más ritmust járunk.
Reggeledik, fölkél a Nap.