Eszmélet

Végtelen harangkondulás. 
Nem lehet tudni 
honnan is jön a harangszó. 
Ez a Te dobbanásod, 
a Te rezdülésed. 
Mindenütt ott van, 
mint a szél orgonája
az erdők felett. 
Ott a szobádban, 
a vizek felett. 
Nem kérdez, 
és nem mond semmit. 
Csak van - talán
kezdettől fogva
mint a jóság, 
simogató 
örök időkön át tartó vágya, 
hogy elmúljon a rossz
és épüljön a rom, 
gyógyuljon ami seb. 
Nem mozdulsz ebben 
az esős csendben. 
Ami elmegy és visszajön, 
az emlék, a simogatás. 
A táj, amelyben távoli mezők
vannak és méhdongás. 
Olyan ez mint egy ünnep
melynek nincs vége és kezdete,
a csillagos éjszaka is ilyen.
Ott van a hajnal, 
mint egy fészek, 
melyből kirepülnek a fiókák, 
majd új fészkek jönnek
és új fiókák. 

(2019.05.05.)